Fűtési megoldások

Az alábbiakban az otthoni alternatív fűtési megoldásokat szedtem csokorba. A honlap indulása óta kapott visszajelzésekből úgy látom, hogy a legnagyobb érdeklődésre a vegyes tüzelésű megoldások tartanak igényt. Ezért e témakörrel bővebben foglalkozom; a honlapon található letöltések(fűtőanyag számítások, kapcsolási rajzok) is a vegyes tüzeléshez, vagy a vízteres kandallókhoz kapcsolódnak. A hőszivattyús rendszerek - valószínűleg magas áruk miatt - jóval kisebb érdeklődésre tartanak igényt, ezért itt nem foglalkozom ilyen megoldásokkal. Természetesen - igény szerint -betervezem a kívánt hőszivattyús fűtést is. A napkollektor viszont egyre fontosabb szerepet tölt be a fűtéstechnikában, ezért ezt a témakört (is) folyamatosan bővítem.

TARTALOM 

Információk a vegyes (szilárd) tüzeléshez:

            - Kémény kialakítása
            - Kazán elhelyezése
                        - Égési levegő
                        - Kazánbiztonsági berendezések
                                - Tágulási tartály
                                - Biztonsági szelep
                                - Termikus túlfolyószelep

            - Tüzelőanyag tároló mérete
            - Használható fűtőanyagok
                        - Tűzifa
                        - Szalmabrikett
                        - Fabrikett
                        - Szén
                        - Faapríték
                                - Rövid ismertető az energiafűzről

            - Melegvíz készítés vegyes tüzelésű kazánnal, vagy vízteres kandallóval
            - Problémák: a vízharmatpont, savharmatpont


Információk az elektromos fűtéshez:

            - Fűtőkábelek, fűtőpanelek
            - Elektromos kazán
            - Melegvíz készítés árammal
            - Elfelejthetjük a sárga csekket


A napkollektor:

            - Lehetőségek, tévhitek
            - Fűtésre is alkalmas
            - Egy új napkollektor típus
           

---

Izgalmas téma. Pályázatilag támogatott szilárd tüzelési forma a biomassza tüzelés (mezőgazdasági fő és melléktermék, kertészeti melléktermék, energianövény, erdészeti fő és melléktermék, faipari és egyéb ipari hulladék és melléktermék) melyet önálló fűtésre (esetleg fűtésrásegítésre), illetve melegvíztermelésre lehet felhasználni.
A szilárd tüzelés azonban földgáztól elkényelmesedett világunkban háttérbe szorult, feledésbe ment. Ilyen fűtés említése esetén jönnek sorban a kérdések: milyen berendezést, hová, s milyen módon tudok elhelyezni? E témakörrel ezért egy kicsit bővebben foglalkoznék.

A biomassza - otthoni felhasználást tekintve - eltüzelhető egyszerű vegyes tüzelésű kazánban, bálatüzelésű kazánban, faelgázosító kazánban, pellet tüzelésű kazánban, illetve hasonló elven működő automata kazánban. Komoly kérdés viszont a kazán és kiegészítőinek elhelyezése. Bármely kazán elhelyezéséhez - és természetesen működéséhez - a következő feltételeknek kell teljesülnie:

• Megfelelő kémény

• Kazán elhelyezésére szolgáló helyiség

• Tüzelőanyag, esetleg salak tároló helyiség

Nézzük tehát sorjában:



A kazán égéstermék elvezetéséhez mindenképpen szükséges a kémény. Gyakorlatilag csak új épület esetében biztosított a megfelelő kémény, meglévő ingatlan esetében általában már a gázkazán elfoglalja az egyetlen  szóba jöhető kürtőt. Azonban, ha jobban szétnézünk a lakásban, találhatunk még kis átalakítással kéménnyé tehető helyet. Ilyen lehet például egy rég elfeledett, befalazott tartalék kémény, de egy mosókonyhai, fürdőszobai kisméretű téglából falazott önálló szellőző kürtő is felhasználható ilyen célra (kisebb kazánok esetében). Bármit is találunk, mindenképpen kérjük ki a területileg illetékes kéményseprőipari szolgáltató szakembereinek véleményét! Ők megadják a szükséges átalakítás módját, beköthető kazán teljesítményét, légellátási adatokat, stb.



A kiválasztott kazánnak megfelelő méretű helyet kell biztosítani. Itt nemcsak magára a kazánra kell gondolni, hanem annak kiszolgáló gépészeti berendezéseire. A kazán csak a kéménybekötés helyiségében lehet, a bekötéshez minél közelebb. A kazán előtt a gépkönyvében leírt méretű kezelési terület is szükséges. A kazán elhelyezés kiválasztásakor is ajánlott kikérni szakember véleményét! Emeleten, vagy pince fölött történő elhelyezéskor meg kell győződni arról, hogy a födém elbírja-e a kazánt, illetve kiszolgáló berendezéseit (pld. puffertartály). Érdemes a kazánt kiszolgáló elektromos berendezéseket szünetmentes áramforráson keresztül táplálni. Ajánlott továbbá a kazánháznak kijelölt helyiség közelében szén-monoxid érzékelőt és porral oltó berendezést is elhelyezni.


A kazánban égő tüzelőanyag gazdaságos és biztonságos elégetéséhez megfelelő mennyiségű levegőre van szükség. Az égési levegő kazántérbe jutását minden körülmények között biztosítani kell. A legegyszerűbb, de legkevésbé biztonságos módja e levegő bejutásának, ha az a nyílászárók résein szivárog be a belső légtérbe. Ez persze csak rosszul tömített nyílászárók esetén működik, nyílászáró csere, vagy újratömítés esetén a légellátásnak ezen módja megszűnik. Biztonságosabb, de még mindig problémás megoldása a légbevezetésnek a nyílászáróba, falba építhető légbeeresztők (el nem zárható tipusok) alkalmazása. A légbeeresztők mindig biztosítják a levegő bejutását, azonban a beeresztett hideg levegő lehűti az érintett helyiségeket. Ez külső kazánház esetén nem számít, de egy nappaliban elhelyezett vízteres kandalló esetén bizony komoly gondot jelent. Sokkal praktikusabb megoldás, ha légcsatornán juttatjuk a tüzelőberendezéshez a levegőt. Ez a légcsatorna kialakítható padlócsatornaként, vagy fal mellett vezetett - lapos négyszög keresztmetszetű - légvezetékként. Kandallók esetében a légcsatorna beköthető a kandallóbetétbe, így a készülék tulajdonképpen zárt égésterűvé válik. Nem külső kazántérben elhelyezett vegyes tüzelésű kazánok légellátásához viszont elegendő, ha a légcsatorna a kazántérben végződik. Függőleges szellőző kürtő is felhasználható ilyen célra, azonban a tetőn lévő nyílása legalább 3 méterre legyen a legközelebbi működő kéménytől. Vízszintes légcsatorna kialakítása esetén az épület körül uralkodó széljárásra is tekintettel kell lenni, azaz vigyázni kell arra, hogy ne keletkezhessen a légcsatornában szívó léghatás. A légcsatorna lehet kör, vagy négyszög keresztmetszetű, ajánlott mérete a kéménykeresztmetszet fele. Az esetleg lecsapódó pára miatt a légcsatornát lejtéssel kell szerelni. Külső torkolata a hóhatár fölött legyen és el kell látni esővédő zsaluval, rovarvédő hálóval is.
Erősen ajánlott a légcsatorna pontos méreteinek meghatározására szakember segítségét igénybe venni, aki a helyi viszonyok ismeretében tudja kiszámolni a szükséges keresztmetszetet.


A vegyestüzelésű kazán, vízteres kandalló működtetése során biztosítani kell a gázkazánoknál már megszokott üzemeltetési feltételeket, vagyis ügyelni kell arra, hogy a fűtővíz nyomása és hőmérséklete nem menjen egy bizonyos határ fölé. A jó biztonsági berendezések ezen kívül nem engedik a kazán "szárazon futását", vagyis a fűtővíz nélküli üzemelést. Nézzük sorban, mik ezek a biztonsági berendezések.



Nélküle elképzelhetetlen egy melegvizes fűtőberendezés üzeme. Mint a neve is elmondja, a tágulási tartály biztosítja a felmelegedő fűtővíz biztonságos tágulását.. A tágulási tartály kialakítása szerint lehet nyitott, vagy zárt (membrános). A nyílt tágulási tartály mindig a fűtési rendszer legmagasabb pontján helyezkedik el, míg a zárt tágulási tartály a fűtési rendszeren bárhol előfordulhat. Elhelyezési feltételeik közös jellemzője, hogy a kazán és a tartály közötti csővezetéken nem lehet elzárószerelvény. A balra lévő képen egy olyan vegyes tüzelésű kazán látható, amelynél mégis akadt egy elzárószerelvény a kazán és a tágulási tartály között... (egy gyöngyszem szakértőifeladataim közül)
A zárt tágulási tartály rendszerint nagyobb nyomáson üzemel, ezért csak ilyen nyomásra (1,5 - 2 bar) alkalmas vegyes tüzelésű kazánhoz alkalmazható. Adott fűtési rendszerhez alkalmazható zárt tágulási tartály kiválasztási segédlete letölthető innen. A nyílt tágulási tartálynak több funkciója is lehet: a táguló víz befogadásán kívül alkalmas légtelenítésre, illetve biztonsági lefúvatóként.



A kazán vízterében bekövetkező, meg nem engedett mértékű túlnyomás elkerülésére kell felszerelni (zárt rendszerek esetén). Kialakítása szinte kizárólag rugós, míg régebben egyeduralkodó volt a súlyterhelésű biztonsági szelep. A szelep a (többnyire) gyárilag beállított maximális nyomás elérésekor lefúj. Beépítésekor ügyelni kell arra, hogy esetleges lefújásakor ne okozhasson égési sérülést.







A kazán túlhevülését, és "szárazon futását" akadályozza meg. Képzeljük csak el, hogy a vegyes tüzelésű kazánunkban vígan lobog a tűz, amikor áramszünet, vagy műszaki hiba miatt megáll a szivattyú. Ekkor - ha nincs beépíteve termikus túlfolyószelep - a fűtővíz hőmérséklet rohamosan emelkedik, majd a víz elgőzölög. Ha a gőznyomás elérte a biztonsági szelep nyitási határát, akkor az lefúj - akár többször is - de ezzel a kazánból elfogy a fűtővíz. Felügyelet nélkül hagyott kazánban azonban a tűz még tovább égve átégheti a vízhűtés nélkül maradt hőcserélőket, sőt akár súlyos épület tüzet is okozhat. Felügyelet esetén a "fűtő" valamilyen módon kiolthatja a tüzet, esetleg kihordhatja szabad térbe az égő tüzelőanyagot a kazánból, amely enyhe füstmérgezéssel és erős tűzveszéllyel jár. Sokkal egyszerűbb és biztonságosabb az automatikus termikus túlfolyószelep alkalmazása. Ha a fűtővíz hőmérséklete eléri a 95 ºC-ot, a szelep csatornába engedi a forró vizet és helyette az automatikus kazántöltő armatúra hálózati hidegvizet táplál be a kazánba. Mindez a folyamat automatikusan újra és újra megismétlődik, ha a kazán felügyelet nélkül maradt. A termikus elfolyószelep az automatikus kazántöltő armatúra működésével összhangban tehát igen hatékony kazánvédelmet biztosít. A szelepet be kell kötni a csatornahálózatba, míg a kazántöltőt közvetlenül, vagy tömlőn keresztül a vízvezetékre kell kötni. Lehetőleg a vízvezetéki elzáró szelepet nyitva hagyva...




Ha nem áll rendelkezésre egy megfelelő méretű tüzelőanyag tároló, a vegyes tüzelést sajnos elfelejthetjük. A tüzelőanyag tároló méretének meghatározásához segítséget nyújt "letöltések" menüpontban található számítás. E számítás azonban csak a fűtési hőenergia előállításához szükséges tüzelőanyag mennyiséget adja meg. A melegvíz előállításához még további tüzelőanyag mennyiséggel kell számolni, melyet az ugyanitt található HMV számítás segítségével lehet meghatározni. 

A tüzelőanyag fajtájától függően kell a tároló szellőzését biztosítani: tűzifa például csak jól szellőző helyen tárolható, míg a pellet, vagy a szalmabrikett, fabrikett nem igényel különösebb szellőztetést, csak száraz helyiséget. Magas cellulóz tartalmú biomassza (pld szalmabrikett) esetében a hamutárolást-elszállítást is meg kell oldani.

Szűkös, vagy nem megfelelő hely esetén a tüzelőanyag részleges tárolása esetleg megoldható -  szívességi alapon - rokonoknál, barátoknál, ismerősöknél rendelkezésre álló hely kihasználásával. A tüzelőanyag innen történő hazaszállítása megtervezésekor az alábbi tapasztalati tüzelő felhasználási adatokat célszerű figyelembe venni:
A továbbiakban mind a kémény kiválasztásakor, mind a kazánhelyiség kijelölésekor, valamint a tüzelőanyag tároló kialakításakor tekintettel kell lenni az érvényes tűzvédelmi szabályzatra.

A vegyes tüzelésű kazánban gyakorlatilag minden éghető anyag eltüzelhető, amely befér a tüzelő adagoló ajtón. Sokan mini házi hulladék megsemmisítőnek tekintik ezt a fűtőeszközt. Pedig rosszul teszik, ugyanis a különféle háztartási műanyag hulladékok elégésük során nemcsak a környezetet szennyezik, de a kéményt is gyorsan eltömítik. Azonban biztonsággal elégethető mindenféle papíralapú hulladék, fahulladék és a száraz növényi hulladék (pld. dióhéj). Természetesen komolyabb fűtési igény esetén senki sem fog hulladékkal tüzelni, ezért tekintsük át a leggyakrabban használt tüzelőanyagokat.



A legősibb fűtőanyag. Szinte mindenki tüzelt már fával, ha máskor nem is, de egy szalonnasütéskor biztosan. Mégis elég keveset tudunk erről a nagyszerű fűtőanyagról...

Bár a fa szilárd tüzelőanyag, mégis meggyújtva túlnyomórészt fagázként ég el. Ez pontosan azt jelenti, hogy a fa éghető összetevőinek tömeg szerint 83 %-a gázalakban ég el. Ez a gázalakban elégő 83 % adja a fa fűtőértékének csaknem 70 %-át. Mivel a fa túlnyomórészt fagázként ég el, a jó elégéshez nagy égéstérre és oxigénben gazdag friss többletlevegőre van szükség, hogy a fagáz maradéktalanul eléghessen. Kiváló hatásfokkal képesek elégetni a fát a faelgázosító kazánok. Egy átlagos vegyes tüzelésű kazán üzemeltetésekor azonban csak reménykedhetünk, hogy megfelelő mértékben biztosítottuk az égési levegőt, s az éghető gázok elégése nem a kéményben történik meg (ha egyáltalán elégnek).
A fa elégése egy ciklikus folyamat, mely a következő szakaszokban zajlik: szárítás, termikus bomlás, égés, kiégés. Mivel csak az abszolút száraz fa képes az égésre, ezért a fát egy külső hőforrás segítségével ki kell szárítani: ez a begyújtás, a gyújtós pedig a külső hőforrás. Később a külső hőforrás szerepét átveszik az éppen begyulladó fahasábok mellett lévő, már égő fadarabok. Minél nedvesebb a tűzifa, annál több hő megy veszendőbe a szárítás folyamán. Ezért a nedves, friss vágású tűzifa fűtőértéke a kb fele az ugyanilyen fajtájú, de száraz fáénak. Legalább egy év száradás után nevezhetjük a tűzifát  "légszáraznak", amely kb 15 %-os víztartalmat jelent.

Nyilvánvaló tehát, hogy a fával való tüzelés előrelátást kíván. Aki most szerzi be a tüzelőjét, az legfeljebb egy év múlva tud vele gazdaságosan fűteni.

A tűzifát - nedvességtartalma miatt - kizárólag térfogatra szabad vásárolni. Aki súlyra vesz fát, az pénzügyi öngyilkosságot követ el. Sajnos azonban elég sokan vannak, akik így vásárolnak. A kereskedők ezt ki is használják. Nézzünk csak be átlagos tüzelőanyag telepre kiadós eső idején! Látható, hogy a farakás ázik az esőben (nőjön csak a súlya), míg a szénkupac gondosan be van takarva (a vizes szén ugyanis öngyulladásra hajlamos).

Nos, aki megfelelő fatárolóval rendelkezik (legalább két évre) és időben beszerezte tüzelőjét, valamint faelgázosító kazánnal fűt, az bizonyos lehet benne, hogy a gáztüzelés árának töredékéért tud fűteni. Vegyes tüzelésű kazán, folytonégő betétes kandallók esetében is legalább 50 % megtakarítással lehet számolni a folyamatosan dráguló (és híguló) gázhoz képest.



Az interneten rengeteg vad állítás kering a szalmabrikettel kapcsolatban. Jómagam már második éve használok ilyen fűtőanyagot - keresem a gáz nélküli megoldásokhoz ajánlható legjobb fűtési módot - vannak tehát személyes tapasztalataim. Kapok visszajelzéseket szalmabrikettet használó ismerőseimtől, volt megrendelőimtől is. Ezért a következőkben kollektív tapasztalatunk, kialakult véleményünk olvasható. 

Beszerzés. Elég kevés helyen gyártják, ezért előfordulhat, hogy messziről kell beszerezni (nekem például 100 km-ről). A szállítási költség természetesen kedvezőtlenül hat a beszerzési árra.

Tárolás. Egyes állításokkal szemben kimondom: a szalmabrikett igenis sok helyet foglal. Az egységnyi súly – térfogat számítások nem sokat érnek. A zsákban lazán elhelyezkedő brikett darabok között igen sok hely marad. Nehéz továbbá a zsákokat is úgy elhelyezni, hogy közöttük csak kevés hely maradjon. A jó tömör brikett nagyjából ugyanannyi helyet foglal, mint a vele azonos súlyú légszáraz akác tűzifa, amely szépen sorban van lerakva. A laza szerkezetű brikett viszont ennél már egyértelműen több helyet kér.

Tüzelés. Vegyes tüzelésű egyaknás kazánban eltüzelhető alulról, illetve felülről begyújtva. Alulról történő begyújtás esetén a szalmabrikett rengeteg kormot termel, amely lerakódik a kazán füstjárataiban és a kéményben. Az ilyen tüzelés esetén egyébként igen hamar szembesül a „fűtő” a termelődő rengeteg hamuval. Ez a hamu - a fatüzelésnél megszokottal ellentétben - nem hullik le a rostélyon, hanem fennmaradva rövid idő alatt megtölti a tűzteret. Érdemes tehát felülről begyújtani a szalmabrikettet. Ekkor, csak minimális égési levegőt biztosítva, a szalmabrikett lassú izzással ég el. Az alsó begyújtásnál termelődő nagy mennyiségű koromról szó sincs, a járatokon csak minimális - és könnyen eltávolítható - lerakódás keletkezik.
Felső begyújtáskor méréseim szerint majdnem pontosan 2 kg szalmabrikett tesz ki 1 m³ földgázt. Ez az érték alsó begyújtás esetén viszont felmegy 3, sőt 4 kg-ra is!

Égési idő. A szalmabrikett égési ideje - a többi, már megszokott tüzelőanyaghoz viszonyítva - meglehetősen alacsony. Felső begyújtással pld. 12-13 kg szalmabrikett ~1,5 óra alatt ég le. Ugyanebben a kazánban, szintén felülről begyújtva 12-13 kg feketeszén (lengyel dió) ~4 óráig ég, míg a ledvicei barnaszén ~3,5 óráig. A szalmabrikett égési idejét erősen befolyásolja tömörsége. A szalmabrikett ugyanis megjelenési formáját tekintve nem egységes. Két fő típusa: a csigás és a hidraulikus gépen előállított brikett. Az előbbi közepén lyuk van, amely megkönnyíti begyújtását, ugyanakkor tovább növeli tárolási térfogatát. E fő típusokon belül még lehetnek alapanyagbeli eltérések, ez a fűtőértéket befolyásolja, valamint tömörségi eltérések, ez pedig az égési időre van kihatással. Az egyes termelőktől származó brikettek átmérője is jócskán eltérő, az alkalmazott gép típusától függően. Mindezeken kívül a szalmabrikett víztartalma is változó. Van olyan brikett, amely már „gyárilag” elég magas víztartalommal rendelkezik (kb 20 %), illetve a lazább szerkezetűek tárolás közben is vehetnek fel vizet. A viszonylag rövid égési idő miatt a szalmabrikett eltüzelése csak nagy vízterű, vagy puffertartályos rendszerekben kedvező. Kis vízterű rendszerek esetén, nagyobb hőigénykor a fűtő a láncdohányosok mintájára könnyen "lánctüzelő"-vé válik, a gyakori begyújtások miatt.

Hamuzás. A szalmabrikett tüzelés legnagyobb problémája. Egyes források azt állítják, hogy a szalmabrikett hamuja elenyésző mennyiségű. Aki ilyet leírt, egészen biztosan nem próbált még szalmabrikettel fűteni! A szalmabrikett hamuja ugyanis borzasztóan sok! Ha csak a súlyát nézzük, valószínűleg igaz a józanabb források által említett 10 %, azonban a hamu térfogatát elnézve, az látszólag ugyanannyi, mint kazánba rakott brikett térfogata! A valós térfogat egyébként 20 - 30 % körül mozoghat, tüzelési módtól függően. Ezt az irdatlan hamu mennyiséget pedig kezelni kell, tárolni, majd valahová elhelyezni. Több helyen olvastam már, hogy a szalmabrikett kiváló talaj javító hatású, azonban a hozzám hasonlóan csak néhány virágcserépnyi földtulajdonnal rendelkezők számára ez nem sok segítséget jelent.

Összefoglalva: a szalmabrikett igencsak problémás fűtőanyag, főleg a keletkező rengeteg hamu miatt. Rövid égési ideje ellenére a nagy vízterű, vagy puffertartályos rendszerek esetében jól használható, egyéb esetekben viszont csak mazochistáknak, vagy vezeklésre kötelezetteknek tudom jó szívvel ajánlani.

Magamat egyik kategóriába sem sorolom, ezért abbahagytam a szalmabrikettel való kísérletezgetést...

Mi is ez? Brikettnek nevezzük az ø 50 mm vagy ennél nagyobb kör, négyszög, sokszög, vagy egyéb profilú tömörítvényeket, melyeket dugattyús és csigás préseken gyártanak, pelletnek pedig a körcellás, görgős préseken készített nagyobb tömörségű ø 10-25 mm-es tömörítvényeket. A tüzelési célra alkalmas fabrikett legfőbb jellemzője a nagy sűrűség, tömörség (1-1,3 g/cm3), melyet 800 bar-nál nagyobb nyomással lehet elérni. A fahulladékból a brikettet rendszerint kötőanyag nélkül készítik, ezért is célszerű különböző fahulladékok összekeverése, illetve bekeverése, például a fűrészpornak, fenyőfakéregnek, viasznak adalékanyagkénti hozzáadása javítja a biobrikett szilárdságát, de lehet az adalékanyagnak nedvességtartalom beállító szerepe is. A különböző fahulladékok nedvességtartalma és tömöríthetősége igen változó, de az előállítás során a végtermék nedvességtartalma legfeljebb 10-12% lesz. A tömörségen kívül az alacsony nedvességtartalom az, mely igen kedvező tüzeléstechnikai tulajdonságokat ad a brikettált fahulladéknak, valamint a fabrikett csak éghető (meddő nélküli) anyagokat tartalmaz. A fabrikett-gyártás céljára elsősorban a 20% alatti nedvességtartalmú fahulladékok vehetők számításba, így közvetlenül, vagy közvetve brikettálható a fűrészpor, a csiszolatpor, a faforgács, az apríték, a fahulladék és a fakéreg. A fabrikett előnye az, hogy a hamutartalma kicsi (0,5–1,5%), fűtőértéke viszonylag nagy (18–19 MJ/kg), a sűrűsége is nagy, ezért tárolása nem helyigényes, kötőanyag nélkül, nagy nyomások alkalmazása mellett készül, ezért a tiszta fa tulajdonságaival rendelkező környezetbarát tüzelőanyag.

A fabrikettnek többféle megjelenési formája lehet, talán a legismertebb a Pini & Kay típusú brikett, amely négyszög, vagy sokszög formájú, lyukas és kívül-belül barna színű. A barna (néha fekete) színt a fából az erőteljes préselés miatt kiváló lignin okozza. Nehezen gyulladó, de igen jó égési tulajdonságú brikettfajta, hosszú égési idővel, rendkívül alacsony hamutartalommal. Szintén igen jó égési tulajdonságokkal rendelkezik a hengeres, praktikus 10 kg-os egység dobozban forgalmazott brikett. Kevésbé tömör, mint a Pini & Kay, könnyeben is törik, nyilván ezért árulják az eltüzelhető kartondobozzal együtt. A tégla formájú RUF brikettnek kicsivel rövidebb az égési ideje, mint az előzőekben említett fajtáknak.

A fabrikettet vegyes tüzelésű kazánban felülről meggyújtva érdemes eltüzelni. Többféle brikett együtt tüzelése esetén legfelülre a könnyebben gyulladó típus kerüljön, erre a gyújtós. A szép sorban lerakott brikettekkel azonban legfeljebb 50 %-ig szabad megtölteni a tűzteret. Helyet kell hagyni ugyanis a fa égési sajátosságai miatt keletkező fagáz elégésének. Ha nincs elég hely a gázok elégésére, akkor előfordul, hogy ez az égés a füstcsőben, vagy a kéményben következik be, károsítva azt. Gyakoribb azonban a tűztér túltöltésekor, hogy az éghető gázok elégetlenül távoznak. Mindkét esetben gazdaságtalanul tüzeltünk, ráadásul az első esetben még az égéstermék elvezetőnket is tönkretettük.

A fabrikett égését lehet huzatszabályozóval korlátozni, így elkerülve a gyors leégést és a kazán túlmelegedését. Huzatszabályozó használata esetén a szekunder levegő tárcsát kb 10 fokra elfordítva, levegőt lehet biztosítani a fagázok elégetéséhez.

Egyébként azt hiszem, a fabrikett tartja az égési idő "világcsúcsot": Zöld Bika kolléga (Tamás) 18 kg fabrikett segítségével 14 órás égési időt ért el egy vegyes tüzelésű kazánban!

A fabrikettel igen tisztán lehet tüzelni, begyújtáskor a kazántér nem néz úgy ki mint az istálló alomcsere idején, amely a szalmabrikettel való tüzeléskor megszokott dolog. Hamu eltávolítása sem okoz különösebb problémát, az egész napos tüzelés után visszamaradó néhány maréknyi hamu is könnyen kezelhető.

Részletes útmutató a fabrikett használatáról itt található.

Problémát csak az ára jelent, amely bizony elég magas. Az időben beszerzett, jól kiszárított tűzifával összehasonlítva a fabrikett ára nem versenyképes. Több helyen olvashatók különböző összehasonlítások, melyek kizárólag a frissen beszerzett vizes fával vetik össze a fabriketett, így téve versenyképessé az árát. Én nem így közelíteném meg a dolgot; szerintem annak megéri fabrikettel fűteni, akinek

• nincs lehetősége tűzifa hosszas tárolására,
• nincs ereje, vagy ideje a fa felvágására,
• későn jutott eszébe, hogy itt a fűtési idény.

A magas ár némileg csökkenthető, ha nagy tételben sikerül a fabriketett beszerezni. Szükség esetén össze kell tehát fogni több családnak a beszerzés érdekében. Így már fabrikettel a gázfűtés költségének kb kétharmadából fűthetünk, tehát megéri ilyen fűtőanyagot beszerezni.
 


Bár nem biomassza - fosszilis tüzelőanyag - egyre gyakoribb felhasználása miatt említést érdemel a szén is. A "földgáz előtti időkben" egyik legismertebb fűtőanyagunk volt. Amíg a bezárt bányákat újra meg nem nyitják, addig a hazai szénigényt importból kell fedezni, amely az árát kedvezőtlenül befolyásolja. Mert igény az van a szénre; téli estéken egyre több településen lehet érezni a széntüzelés jellegzetes kénes szagát.
A széntüzelés sajnos környezetkárosító, mind az égéstermékét, mind a visszamaradó hamuját tekintve. Kéntartalma miatt füstjéből kicsapódó savak tönkretehetik a kazánt, a kéményt.

Főbb szénfajták:

Tőzeg. Könnyen felismerhető a növényi rostok laza, lemezszerűen összepréselődött állagáról. Sárga, hosszú lánggal ég. Fűtőértéke 6-14 MJ/kg

Lignit. Földes ill. lágy barnaszénként is ismert szénfajta. Nagy nedvességtartalmú, még fás szerkezetű. Fűtőértéke többnyire 8-14 MJ/kg között van. A lignit sárgásbarna, vöröses színű, kagylós törésű.

Barnaszén. 60-75 millió évvel ezelőtti láperdőkből keletkezett szénfajta. Fűtőértéke 14-20 MJ/kg. A kemény, fényes jelzőkkel illetett barnaszenek 65-75% széntartalommal bírnak, ritkán látható növényi szervezet rajtuk. Mindegyikben van kolloidálisan kötött víz. A föld legnagyobb készletekkel barnaszénből rendelkezik, amely az egyre növekvő felhasználást is beleszámolva még 450-500 évig elegendő.

Feketeszén. Lényegesen idősebb szénfajta: 150-350 millió évvel ezelőttről való. Fűtőértéke 20-30 MJ/kg. A legdrágább szénfajta, de a magas ár magas fűtőértéket is képvisel. A jelenleg ismert készletek még 160 évre elegendőek. Hevítése szerint láng, gáz, zsír, kovács, sovány megkülönböztetést használjuk.

Azért hazánk is rendelkezik jelentős kőszénvagyonnal:

- lágy-barnakőszén (lignit): Mátraalja, Bükkalja (pliocén kori),

- barnakőszén: Salgótarján, Egercsehi, Sajóvölgye (miocén), Esztergom, Tatabánya (eocén), Ajka (kréta),

- feketekőszén: Pécs környéke (liász).

A széntüzeléskor törekedni kell a megfelelő légellátásra, elsősorban huzatszabályozó használatával. A szenet felülről begyújtva érdemes eltüzelni, alulról gyújtva gazdaságtalanul ég, erősen kormol. A vegyes tüzelésű kazánba berakott szenet felülről meggyújtva viszont - a tűzteret kb 50 %-ig megtöltve - több órás égésidőre számíthatunk, ami kis vízterű, vagy puffertartállyal nem rendelkező fűtési rendszereknél igen kedvező. A kémény megfelelő huzattal rendelkezzen, hogy az elsődleges égési levegő a több centiméter vastag szénrétegen keresztül alulról jusson el az égő területhez. Másodlagos levegőt csak a begyulladás idejére kell biztosítani.

A legtöbb szén hamutartalma 10 % körül van, amely soknak számít, ha a fatüzelést vesszük alapul. A térfogata viszont nem olyan nagy, mint a szalmabrikett esetében, ezért aki a szén hamuját soknak találja, terápiás célból próbálkozzon a szalmabrikettel...